PÁK, (1)
PÁK, (1), fn. tt. pák-ot, harm. szr. ~ja. A kákának bogos virága vagy feje. Van egy kákafaj, melynek bogát különösen buzogánynak nevezik. A pák, máskép: páka v. páklya. Véleményünk szerént rokon hozzá a bog, s a kendernek fejét jelentő buga, mindenek fölött pedig gyökre nézve legközelebb áll hozzá: bákány.
