PAKULÁR
PAKULÁR, fn. tt. pakulár-t, tb. ~ok. Erdélyi tájszólás szerént juhászt jelent. „A fiú egész naphosszat sem heveredett le, mind (= mint) más lomha pakulárok, hanem a johokat téringette, furujált, s ment utánik.“ Székely népmesék. (Kriza J. gyüjt.). Közvetlenül román eredetünek látszik: pecurár (pecuarius).
