PÁLINKA
PÁLINKA, fn. tt. pálinká-t. Általán növényekből, gyümölcsökből, magokból, gabonából stb. főzés által kivont és csepegtetett szesz, különösen, mely italul használtatik. Törköly-, burgonya-, szilva-, rozs-, fenyőmag-, borpálinka. Eredetileg szláv szó, s ,égettet’ jelent, pálim = égetek; honnan égettbor-nak is nevezzük. A Tájszótárban hibásan áll: pálinkára (e helyett: palinkára) vetni a mentét, t. i. panyókán palástul viselni.
