PIMPÓ
PIMPÓ, fn. tt. pimpó-t. 1) Némely lágy fák pl. füzek, nyárak ágain tavaszszal kihajtó szőrös bimbó, barka. Ily pimpós ágakat szentelnek virágvasárnap a római katholikusoknál. 2) A megromlott bor szinén kifejlődő fehér foltok, honnan: pimpós a bor am. virágos, penészes. 3) A hosszasabb tartásban megromlott kenyéren szöszalaku penész. (Kriza J.). 4) Növénynem a húszhímesek seregéből és sokanyások rendjéből; csészéje tíz metszésü, minden második foga kisebb; bokrétája öt szirmu; vaczka kicsin, aszu; magva sok, csupasz; virága többnyire sárga, csak kevés fajaiban fehér. (Potentilla.)
Értelmére és hangra rokon a bimbó, bingyó szókhoz, s a bogyó szónak in-vel kicsinyített módosúlata.
