RABIGA
RABIGA, (rab-iga) ösz. fn. A régieknél, nevezetesen, rómaiaknál jelvényes iga, mely alatt a hadi foglyoknak át kelle bujniok, meghódulásuk jeléül. Innen a subjugo (megigázom) kifejezésnek eredeti értelme. Átv. ért. azon teher, nyomás, sanyarúság, melyet a rabnak szenvednie kell; máskép: rabláncz. Rabigában szenvedni; rabigát viselni; lerázni a rabigát. „Majd töröktől rabigát vállainkra vettünk.“ (Kölcsey).
