RAGASZTÉK
RAGASZTÉK, (rag-asz-t-ék) fn. tt. ragaszték-ot, harm. szr. ~a. Általán, amit ragul vagy ragaszul valamihez tapasztottak, csatoltak, kötöttek, stb. függelék, toldalék. Különösen nyelvtani ért. egy vagy több rag, mely mint szóképző vagy módosító a gyökhöz járult, pl. a jelen szóban gyök a rag, ragasztéka pedig asz-t-ék.
