RAGYOG
RAGYOG, (ragy-og) gyak. önh. m. ragyog-tam, ~tál, ~ott. Mondjuk testről, mely a belőle kilövelt, róla visszaverődött tűzsugaraktól tündökölve fénylik, mely élénk reszketeg világot terjeszt maga körül. Ragyog a tiszta nap. Nem mindennap ragyog a nap. (Km.). Ragyognak a drágakövek.
„Fényes csillag, ragyogj nekem odáig,
Hogy ne fájjon szegény szivem sokáig.“
Hogy ne fájjon szegény szivem sokáig.“
(Népd.).
„Ragyogsz felém, ég csillag fátyola.“
Szemere P.
Szélesb ért. a nagy tisztaságtól, csinosságtól fényeskedik. Ragyog a tükör. Minden oly tiszta, hogy szinte ragyog. Örömtől ragyognak szemei, azaz, igen derültek, tiszták.
„Sötét olajfák illatos hüsében
Ül a bús vándor, köny ragyog szemében.“
Ül a bús vándor, köny ragyog szemében.“
Kisfaludy K.
Alapfogalom benne a tüzesség, vörösség, s rokonai a ragya, ragyiva. V. ö. RAGY, gyök.
