RAJT
RAJT, ih. mely rendesen csak személyragozva divatozik: rajtam, rajtad, rajta, stb. Mint helyhatárzó rokon természetü, és képeztetésü a fölött, alatt, mögött névutókhoz s valamint ezeknek gyökei föl, al, mög, hasonlóan amazé a felható ra, melyből lett ra-ott, vagy ra-itt, öszvehúzva, rajt, régiesen ritt, innen pl. a Carthausi névtelennél ritta = rajta; székely tájszólással: rétt, rétta. Szoros értelmi és öszveköttetési viszonyban áll az on ěn ön névraggal, honnan e mondatok: rajta vagyok, és: azon vagyok, búsulok rajta, és: azon búsulok egy értelmüek. Öszveköttetésre mutatnak az ily kifejezések: rajtaütök a lovon; rajtavesztett a próbán, játékon, lopáson; rajtakapták a csaláson; rajtaérték az ebet a szalonnán. (Km.).
1) Eredeti tulajdon jelentésénél fogva am. bizonyos helynek, testnek szinén, fölén, tetején, pl. a kiáradt víz sokáig rajta maradt a mezőn. A lovon most is rajta van a nyereg. Rajta száradt a mocsok. Kardján most is rajta az ellenség vére. Ide tartozik a rajtavaló, azaz, öltözék. Még a rajtavalójából is kifosztották. 2) Jelent irányt, mozdulatot bizonyos test, vagy tér, vagy tárgy fölé. Rajtaesni valakin; rajtaütni az ellenségen. „Rajtam üt a sok nyelv, s fülemet nem hagyja nyugonni.“ Vörösmarty. Rajtamenni, rajta kelni, rajta hajtani. Ez értelemben am. rája, pl. rája esni, ütni, menni, kelni, hajtani stb. valakire. 3) Átv. ért. vétetik ilyes viszonyokban rajtaérni, kapni, azaz, tetten; rajtalenni, azaz, iparkodni, törekedni valamire, vagy, valamin; rajtaveszteni, valamit saját kárával, hátrányával, veszélyére tenni, a vállalatban felsülni; nem fog rajta a szép szó, a fegyver, am. hatástalan, czélját nem éri; kiadtak rajta, am. elküldötték, mint kelletlent elbocsátották, ide tartozik e közmondat: kiadtak rajta, mint eb a taligán; rajtatölt a szégyen, am. visszaesett reá, őt érte, amit más ellen forralt. 4) Mint indulatszó biztató jelentésü. Rajta legények! Rajta rajta szaporán! Nosza rajta! Uszu rajta! Rajta magyar rajta! jön a török a kutya fajta. (Népvers). Nosza rajta kis fazék, ugyan felfortyantál. (Km.). 5) Midőn a kivül szóval jő viszonyban, tisztán személynévmás értelmével bir, pl. rajtam kivül, rajtad kivül, rajta kivül, am. kivülem, kivüled, kivüle.
