RÁNCZOS
RÁNCZOS, (ráncz-os) mn. tt. ránczos-t v. ~at, tb. ~ak. Ami ránczokba van húzva, vagy huzódva, ránczra szedett, zsugorodott, redős. Ránczos bőr, homlok. Ránczos szoknya, pendely. Töpörödött ránczos bőre. (Faludi). Ránczos torku csizma. Ránczos, mint a gallér, kerek, mint a tallér. (Km.). A növénytanban ránczosnak mondják, midőn a levél ereinek közein levő puha részek kisebb-nagyobb mértékben szabálytalan alakkal dudorodnak fel, mint a zsálya és kankalin leveleinek felülete. (Rugosum). V. ö. RÁNCZ.
