RÁNG
RÁNG, (rán-og v. rán-g) gyak. önh. m. ráng-ott, htn. ~ni v. ~ani. Mondjuk állati testről, midőn az idegzetnek rendkivüli megindulása miatt ide-oda mozog, remeg, mintha valami húzogatná. Ránganak a galváni vagy villanyi erőtől meghatott idegzetek. A haldokló teste ráng. Bizonyos nyavalyákban ránganak a szemhéjak, az ajak, a kezek, lábak. Általánosabb szokással: rángatózik.
Gyökére nézve: l. RÁN. Képeztetésre hasonló a szintén gyakorlatos, és öszvevont reng, leng, cseng, peng, dong és több igékhez.
