ROBOT
ROBOT, (régente rabot is) fn. tt. robot-ot, harm. szr. ~ja. A néhai urbéri rendszerben azon szolgai munka, melyet a jobbágy illető földesurának tenni köteles volt. Szekeres robot, évenként egy egész hely után ötvenkét nap. Gyalog robot, évenként száznégy nap. Robotot szolgálni. A jobbágyokat robotra hajtani. Átv. ért. kényszerített munka, melyet valaki kelletlenül végez, mint a robotot szokták. Ez rám nézve valóságos robot.
E szót némelyek, pl. Kresznerics, úgy elemzik, és értelmezik, hogy rovó-bot-ot jelentene, minthogy az ily munkát régebben az illető uraságok tisztei rendesen botra róva szokták följegyezni. Azonban valószinübb, hogy a szláv robota, robóta, rabóta szótól kölcsönőztetett, mert robiti szlávul am. dolgozni, honnan: pánszká robota am. úr dolga, és csakugyan az ország több vidékein ez utóbbi divatozik, nem pedig a ,robot’ szó, melyet azért kapott fel a szokás, mert ragozásokra alkalmasabb mint az úr dolga, pl. robotol, robotos. Egyezik vele hangokban némi áttétellel a német Arbeit is. Egyébiránt a nyelvészek azt tartják, hogy a közvetlen törzs rab (szlávul: rob), s a magyarban is eléjön, mint érintők, rabot, rabota, és nálunk mindig csak szolgai vagyis úrbéri munkát jelentett. Curtius Etymologiájában találjuk a szanszkrit á-rabh szót is, mely am. agere, strenuum esse.
