RUDAS
RUDAS, (rud-as) mn. tt. rudas-t, v. ~at, tb. ~ak:. Rúddal ellátott, a minek rudja van. Rudas szék, melyen embert hordoznak. A timárok rudas padlása. Rudas szánkó. Rudas fürdő (németül Blocksbad) Budán, mely talán onnan kapta nevét, hogy hajdan rudakkal volt körülkorlátolva. Továbbá: rudas ló v. csak: rudas (fn. amidőn a tt. rudas-t, tb. ~ok), mely a rúd mellett jobbfelül van befogva (a balfelül járó pedig: nyerges).
„Állj meg Jancsi, itten van már a csárda,
Ihatnék a rudas lovam, a sárga.“
Ihatnék a rudas lovam, a sárga.“
Népdal.
Főnévként használtatik még az iménti értelmén felül azon esetben is, midőn egy petrencze szénát, sarjút jelent, melyet két ember két rúdon el bír vinni. Rudasokba rakni a szénát, sarjút.
