RÚGAT
RÚGAT, RUGAT, (rúg-at) mivelt. m. rúgat-tam, ~tál, ~ott, par. rúgass. Rúgni kényszerít; eszközli, okozza, hogy rúgjon az állat, vagy más test. Ostorveréssel rugatni a lovat. Csillagot rugatni valakivel, azaz, durva tréfából az alvó lábára kötött papirost vagy mást meggyújtani, mire az félig fölébredvén lábával kirúg. V. ö. RÚG.
