SÁPAD
SÁPAD, (sáp-ad) önh. m. sápad-t. 1) Sándor I. értelmezése szerént am. soványodik, különösen orczái beesnek. 2) Az arcz szine a betegség, vagy kicsapongó életmód, vagy ijedés, félelem, belszorongás miatt halványnyá lesz. Arcza mind inkább sápad. Ijedtében elsápadt. A mai szokás ez utóbbi értelemben használja.
Első jelentésénél fogva rokon a csappan, csappad igékhez, pl. csappan a ló, vagy más állat, midőn soványodik, vagy éhség miatt vékonyai beesnek. Ha ezt az emberre alkalmazzuk, ennek arcza is megcsappan midőn soványnyá lesz; mivel pedig a soványodás, sorvadás rendesen halványsárga szinnel párosúl, innen származott a sápad igének másod pont alatti jelentése is. Ily viszony van a hal és halvány között, mert halvány nem csak a halott, hanem az élő is, kinek szine a halottéhoz hasonló. Egyébiránt hangokban és alapfogalomban hasonlít hozzá a latin tabet, tabescit. Továbbá pedig eléfordúl a zendben szpaéta ,fehér’ és ,sápadt’ értelemben, mely szanszkritul: szvíd, perzsául: szpíd.
