SÍRÁM
SÍRÁM, SIRÁM, (sí-r-ám) fn. tt, sirám-ot, harm. szr. ~ja. Siralom; és a sirónak könyűi. Eléjön a többek közt a Nádor-codexben. Képeztetésre hasonlók hozzá, villám, csillám, hullám, melyekben a képző hangja eredetileg a nyelvhasonlat szerint rövid lehetett: villam, csillam, hullam, siram, ha csak azt nem veszszük, hogy a villó, csilló, hulló, siró törzsökből származtak, miszerint az ó, és képző am öszveolvadva lett ám.
