SUSKA
SUSKA, (sus-ka) fn. tt. suská-t. 1) A székelyeknél am. valaminek tokforma héja, hüvelye, pl. fenyű suskája, azaz, toboza, mely a magvakat rejti. „Az elvágott vagy megsebzett ujjat ahhoz szabott suskába kötik, amíg meggyógyúl.“ (Szabó Elek) Egyezik vele a kukoricza héját jelentő, s Mátyás földön, Barsban, Hontban divatos sustya. 2) Elpuhult erkölcsü, mely értelemben rokon hozzá susnya.
