SUTA
SUTA, (sut-a) mn. és fn. tt. sutá-t. 1) l. SETE. 2) Csonka, vagy kurta. Suta szarvú ökör. Sutaszarvas (Altthier). Suta farku tyúk. Máskép tájdivatosan csuta. Innen átv. aki csak fél fülével hall, mintha t. i. egyik füle meg volna kurtítva, vagy csonkítva 3) Főnévileg a vadászok nyelvén nőstény gímvad az első üzekedés után. Rokon hozzá a kurta hajra vonatkozó éles hangu csitri.
