SZ
SZ, kisded alakban sz, harminczegyedik betű a magyar ábéczében, s a mássalhangzók sorában huszadik. A fogak között vékony szellettel kinyomott egyszerü mássalhangzó.
Mint sziszegő vékony gyökhang a természetet utánozza ezekben: szél, szellet, szellő, átv. ért. szellem; továbbá szender szendereg; szimmog; szisz, sziszeg, sziszereg; szity, szityeg; szí, szít, szivár, szivárog; szorty, szortyog, szortyan; szoty, szotyog, szottyan, szotyós; szó; szuny, szunydikál, szunnyad; szusz, szuszog, szuszi, szuszma, szuszszan; szűr (ige), szürcsöl; különösebben a szivási, illetőleg szaglási és izlési érzékek működése alatt támadó hangokat utánozza ezekben: szag, szesz, ész, szipa, szipák, szipákol, szippant, szimat, szimatol, szamat, szamócza, szop, szomogy; szirics, sziricsel; szörcs, szörcsöl, szörpöl, szörpent; kedélyből fakadtakat: szepeg, szeppen, szepelkedik; szán; szid, szitok; szenv, szenved, szörny, szörnyed, szörnyűködik; sebes mozgással járókat: szalad, száguld, száll, szárny, szekér, szökik, szökcső, szittyó; végre sziszegő hanggal működő eszközöket: szita, szitka, szürő, szivattyú, szivornya.
Mint a nyelvhegy és fogak által képződött hang rokonszervü társaival néha fölcseréltetik, és pedig a) t-vel; ide tartozik kétségtelenül a jelentő és jövendő mód második személyraga sz vagy önhangzóval elül: esz, asz is, pl. döntesz am. dönt te, állsz v. állasz am. áll te; továbbá, az egymástól távolodást jelentő sza sze gyökök am. ta te, honnan szana szét am. tana tét, azaz tovatét, szaka am. toka, s helynevekben Szárszó, Szikszó alkalmasint am. Szártó, Sziktó. Némelyek a parancsoló mód második személy sza sze toldalékáról is azt tartják, hogy az am. te, honnan jer-sze, és jösz-te, ne sze és ne-te, no-sza és no-te, add-sza és add-te, hop-sza és hop te egyet jelentenek. Azonban ezen sza sze toldalékok mind régiesen mind tájdivatosan más személyeknél is eléjönnek, miről lásd az illető czikket. b) cz-vel, mint: szimbora, czimbora; szigony czigorny; szepel czepel; szulák czulák; szucza czucza; szikkad czikkad; c) d-vel: cselekszik cselekědik, verekeszik, marakoszik stb. d) z-vel: szig szug, zig zug; szászpa zászpa; szamat zamat; szilál zilál; Szala Zala; Szarka Zarka; szarándok zarándok. e) s-vel: szárcsa sárcsa; szalag salang; szőr sörény sörte; szömörcsök sömörcsök; szuvat suvat. V. ö. S, gyökhang.
