SZABADKOZIK
SZABADKOZIK, (szabad-koz-ik) k. m. szabadkoz-tam, ~tál, ~ott, par. -zál. 1) Valamitől vonakodik, bizonyos kényszerítést, megszorítást, kötelezettséget magától eltávolítni ügyekezik, azoktól magát szabadnak vallja, azok ellen mentegetődzik, nem akar valamit örömest elvállalni. Erősen szabadkozott, hogy ő azzal nem köteles. Szabadkozni az új teher ellen. 2) Vádat, bünt magától elhárítani iparkodik, vagyis a vádtól, büntől magát szabadnak vitatja.
