SZABÁLY
SZABÁLY, (szab-ály) fn. tt. szabály-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Határozott rendet, módot kifejező tétel, melyet bizonyos cselekvésekben követni, vagyis melyhez magunkat szabni, alkalmazni kell. Erkölcsi szabályok, törvényszabályok, életszabályok. Intézeti, oskolai, társalgási szabályok. Módszabály, mely valaminek módját, rendszabály, mely az illető rendet tüzi ki. Müvészeti, verstani szabályok. Szerzetes rendek, czéhek szabályai. Szobályhoz alkalmazkodni, szabály ellen tenni, véteni. 2) Azon rend, melyet több hasonló esetek eléfordulása képez, s melyhez a többi azonnemű eseteket is alkalmazni szokás, vagy kell, milyenek a nyelvtani szabályok. Szabály szerént irni, ragozni. Szabálytól eltérő ragozások. Ritka szabály kivétel nélkül.
Helyesen alkotott ujabb kori szó több régiek hasonlatára, mint: akadály, osztály, veszély stb. V. ö. SZAB.
