TÁMASZ
TÁMASZ, (tám-asz) fn. tt. támasz-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Általán minden szilárd anyagu, vagy szerkezetü test, állvány, dúcz, karó, oszlop, czobor stb. mely más testet, rakványt, partot, falat, épületet stb. a hanyatlás, dőlés, esés, leomlás ellen föntart. A falat, kazalt támaszokkal megerősíteni. Átv. oltalmazó erő, véderő, segítség, melyben valaki bízik, melytől fönmaradása függ; gyám, gyámol. Ország támasza, oszlopa. Te vagy a mi támaszunk. Pártjának legerősebb támasza veszett el benne.
Képeztetésre hasonlók hozzá: szakasz, válasz, rekesz, eresz stb.
