TÁMÉNTALAN
TÁMÉNTALAN v. TÁMÉTALAN, (tám-ént-talan v. szám-ét-talan) mn. tt. táméntalan-t, tb. ~ok. A régiek, nevezetesen Molnár A., Pázmán, Prágai, Faludi stb. szerint is am. számtalan, igen sok. Táméntalan sok, táméntalan sokaság. Egyezik vele a Pázmánnál eléforduló száméntalan, melynek törzse számént vagy számét (= számít), a tagadó képzővel számént-talan, vagy számét-talan. A ,táméntalan’ szó tehát úgy látszik nem egyéb, mint számíttalan, azaz, oly sok, melyet megszámítani nem lehet. Egyébiránt egyezik ezzel a szintén szám nélküli sokaságra vonatkozó teménytelen v. töménytelen is. l. ezt és különböztetés végett V. ö. TEMÉRDEK.
