TÁMOK
TÁMOK, (tám-ok) ösz. fn. Azon ok, melyre bizonyos állításunk igazságát, vagy kérésünk, követelésünk, mentségünk helyes voltát alapítjuk, szóval mely által másokat valamiről észszerüleg meggyőzni törekszünk. Szigorúan véve különbözik tőle: indok, mely az akaratot bizonyos cselekvésre indítja, vagy indította, vagyis ami okul szolgált arra, hogy valamit cselekedtünk. A támok tehát az észre, az indok pedig az akaratra hat. Egyébiránt a törvénykezésben az itélet indokának mondják, mely a birót az itélethozásra inditá, s melyben biráskodásának okát adja.
