TÖRKÖLY
TÖRKÖLY, (tör-k-öly) fn. tt. törköly-t, tb. ~ök, harm. szr. ~e. Bizonyos gyümölcsök, vagy magvak kisajtolt héja, hártyája, szára, rostja. Szölőtörköly, almatörköly, olajtörköly. Lenmag-, kendermagtörköly, olajütés után. Árpa-, rozstörköly, melyből sert illetőleg szeszt főznek; ez utóbbiak palóczosan: törkő v. törköü. Szabó Dávid a törkölyt máskép mont-nak nevezi, pl. szőlőmont, vagy szőlőmaláta. ,Mont’ egyezni látszik az alsó német ,Molt’ szóval, mely am. az általánosabb ,Malz;’ szokottabban: maláta.
Minthogy a törköly zúzás, sajtólás, törés által képződik; okszerüleg állíthatni, hogy gyöke tör. V. ö. TÖR, (1). Középképzője k a gyakorlatos g-nek módosítása, miszerint törköly törögő részesülői igenévből fejlődött ki. Hasonló képzésüek: bögöly (bökő) szipoly (szipó, szivó), fogoly (fogó, szenvedő ért.) konkoly stb. Rokon a törk törzshöz a persa tarak v. tarák (fissura, ruptura). V. ö. TÖR, (1).
