TOROL
TOROL, (tor-ol) áth. m. toroltam, ~tál, ~t. v. torlottam, ~ottál, ~ott. 1) Több holmit, vagy többféle holmit rakásra hord. Az árvíz a hegyekről lehordta és öszetorolta a fákat, a köveket. 2) Boszút áll; igekötőkkel: meg-, visszatorol. A büntetteket megtorolni. „Megtorolták v. torlották gonosz tettét.“ (Szabó D). „Meg kell az en atyámfiai halálát torolnom.“ Debreczeni Legendásk. (25. l.). 3) Hibás használattal am. toroz; l. TOROZ.
