TŐSTÖNTŐBŐL
TŐSTÖNTŐBŐL, v. ~TŐBÜL, (tőstön-tőből) ösz. ih. Gyökerestül, egész tövestül v. töviből a földben rejlő minden sarjaival együtt. A fákat, s más növényeket tőstöntőből kiirtani, kitépni.
A tőstön törzse a tős melléknévből eredt határzó tőst, mint örömes örömest, egyenes egyenest; az ön csak hangzatos toldalék, mint a most-an, itt-en, ott-an, megint-en, régent-en, hajdant-an határszókban. Máskép a székelyeknél: tősleg, tövesleg, tősül, tősön, tőstőbül, merő tövesbül.
