TÜRKÖL
TÜRKÖL, (tür-ök-öl) önh. m. türköl-t, 1) Türökbe, azaz szaruból csinált hangszerbe fúj. Türköl a kanász, tehéncsordás. „Türkölni a kopóknak.“ (Szabó D.). Szélesb ért. némely helyeken divatos, cseresnye vagy megyfából fúrt hosszú pásztori sípba fuvásról is mondják. 2) Szarvával öklel, szúr, bök. Türkölnek a bikák. A szilaj tulkok türkölik egymást. „Türköltek szarvokkal a bikák, kosok: öszvecsaptak, erejeket kisértgették, próbálgatták.“ (Szabó D.). Máskép: tülköl.
