UGAT
UGAT, (u-og-at) önh. m. ugat-tam. ~tál, ~ott, par. ugass. Szoros ért. ugat a kutya, midőn fenhangon kiált; szélesb ért. mondják más kutyanemüekről is, um. rókákról, farkasokról. V. ö. SZÜKŰL, VONYÍT, TUTUL, CSAHOL. Ugat a kutya, midőn idegent jönni lát, midőn megharagszik, midőn valamit gyanít stb.
A komondor nem sokat törődik, ha megugatja is a kis kutya. Az eb a lánczon ugathat, de nem haraphat. (Km.). A halál kutyáji ugatnak belőle, tüdővészben köhög. Képes kifejezéssel am. másokat haragos kutya módjára rágalmakkal illet, megszól, rútul perlekedik. Ne ugass! Mit bánom én, hadd ugasson. Mocskos nyelvével minden embert megugat, leugat. Továbbá népies nyelven mondják üres, éhes, korgó gyomorról. Ugat a gyomra. A mongol khucza- (= ugat) törzs közelebb a ,kutya’ szóval egyezik.
Eredetre nézve hangutánzó, s alaphangja a tompa u (k előhanggal: ku), mely a kutya, (kuvasz), és mongol khucza szókban is rejleni látszik. A gat (= og-at) összetett képző.
