UGRÁS
UGRÁS, (ugr-ás) fn. tt. ugrás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Az állatnak azon mozgása, midőn rugalmas inainál, tagjainál fogva bizonyos magasságra fölveti magát, vagy a levegőbe fölemelkedve némi távolságra szökik, leesik, lebukik. Veszedelmes, halálos ugrás. A mesěbeli táltosló három ugrással czélhoz ér. Elvétette az ugrást. (Km.), nem oda jutott, a hová szándoka vala. A vadászoknál ugrásban (felugrásban) lőni, akkor lőni, midőn a vad fektéből fölpattan. Átv. oly haladás neme, mely a közbeeső tárgyakat mintegy elmellőzve (átugorva) siet bizonyos czélra. Nincs ugrás a természetben. (Km.) Non datur saltus in natura). V. ö. UGRIK.
