ÜREG
ÜREG, (ür-eg) fn. tt. üreg-ět, harm. szr. ~e. Akár a természettől, akár mesterségesen csinált, vájt, ásott kisebb-nagyobb nyiladék, pl. barlang, verem, lik, mely ürt képez. Molnár A. melléknevül veszi, midőn latinul igy értelmezi: cavus, vacuus, alveatus, tehát, üres, t. i. hely v. tér. Hegyoldali, esővájta üreg. Odvas fa ürege.
