ÜRÖG
ÜRÖG, (ür-ög) gyak. önh. m. ürög-tem, ~tél, ~ött, v. űrg-ött. Fris, könnyű mozdulatokat tesz. Ikerítve: ürögfürög, ürögforog, űrőgsürög. Hangváltozattal: ireg. Gyöke űr, rokon értelmü azon vastag hangu ir gyökkel, melyből a sebes mozgásra vonatkozó iram, iramlik, ironga, rongál származtak, továbbá fir, fűr és vir előtétes gyökökkel, a firge v. fürge, firgencz v. fürgencz, virgoncz származékokban. V. ö. R, gyökhang.
