Ű, (2)
Ű, (2), régiesen és tájdivatosan pl. Göcsejben = ő személynévmás. „Ül vala ű tizenkét tanejtványival.“ „Es tahát ű felelvén monda.“ Ű vacsorájok levén.“ „Es tanejtványok tőnek miként Jézus szerzé (rendelé) ű nekik.“ „Es ű vele nagy sereg.“ „Ű az. tartsátok (fogjátok) űtet.“ „Miként írván vagyon ű róla“ stb. Régi Magyar Passio (Toldy Ferencz kiadása 5, 6, 9. 11.). Így Erdősinél is. Bátori László Bibliájában szellettel vagyis fuvallattal: hű, hűket, hűtet stb.
