VÁJKÁL
VÁJKÁL, (váj-og-ál) gyak. önh. és áth. m. vájkál-t. Gyakran, folytonosan váj. Zsebében, fülében vájkál. Ételben, zsírban, sárban vájkálni. Fogait vájkálja. Könyökig vájkál a pénzben. Gyakorlatos középképzője g rokonhangu kemény k-ra változott, valamint ezekben: áskál, turkál, szurkál, furkál, bujkál, nyirkál, piszkál stb.
