VAKLANDOS
VAKLANDOS, (vak-l-and-os) mn. tt. vaklandos-t v. at, tb. ~ak. Rosz szemű, rövid látásu, vakok módjára akadozó, tapogatódzó; vaksi. Alakjára nézve sajátságos szó, s úgy fejlődhetett ki, mint csiklandik-tól csiklandós, tehát vaklik, vaklandik, vaklandós vagy vaklandos. Ilyen az ökrendik, ökrendős is. ,Vaklok’ (talán vaklik közép igétől ,vaklom’ helyett) csakugyan eléjön Szabó Dávidnál; valamint vaklandos is. Nem: vaklantos; V. ö. VAKLIK, (1).
