VALL
VALL, (van-l, v. van-al, v. van-ol, l. alább); áth. m. vallott, htn. ~ani. Jelent 1) bizonyitást, állitást, azaz valamiről azon nyilvánitást, hogy bizonyos tekintetben van, létezik. Igazat vallani = azt mondani, ami igaz (quod verum est). Bűnét megvallani, megmondani hogy bűne van. Tanúságot vallani, valamiről állitólag mondani hogy így vagy úgy van. Számtalan régibb magyar oklevél kezdetén eléfordúl: „Valljuk (azaz bizonyítjuk ez levél rendiben.“ Szélesb ért. véli, hiszi, s meggyőződéssel nyilvánitja, hogy valami ez vagy amaz, v. ilyen vagy olyan. Jónak, rosznak vallani, vélni valamit. Hiszem és vallom hogy Isten van. Különösen hitet vallani. Mi más-más hitet vallunk. Innen hitvallás egyszerűen: vallás. Így a régieknél is: „Más bizon vallja vala“ (alius quidam affirmabat. Münch. cod. Lukács. XXII.). „Vall vala úrnak“ (confitebatur Domino. Lyukács. II.). „Tanuságot vallék“ (testimonium perhibui. János. I.) „Nem vallom hogy ménd e világ foglalná azokat“ (nec ipsum arbitror mundam capere posse eos. János. XXI.).
„Szent nevedet holtig vallom.
És soha meg nem tagadom.“
És soha meg nem tagadom.“
| Katalin Verses Leg. |
2) Jelent birtoklást; mely értelemben régente divatosabb vala, ma csak néhány esetben fordúl elé pl. kárt, kudarczot vallani. Búját vallod (a székelyeknél). l. VAL (2) alatt. – Hogy a van-l v. van-al elemzés helyes, (mint szégyell = szégyen-el, reméll = remény-l, hall = han-l v. hang-l) mutatja a Müncheni codexben valósággal is eléjövő vanal ,habet’ értelemben. „Betegekre vetik kezěket és megvanalnak (bene habebunt, Márk. XVI). Eléjön helyette a régieknél ez is vadlani (mint hadlani = hallani, vádolni = vállalni. Budenz J. az első jelentésben némely esküt jelentő szókkal egyezteti, milyenek a finn vala, lapp vale, finnlapp valle, mordvin val (szó, hír); s megjegyzi hogy az árja szvar ige szintén am. esküdni, németül: schwören, Schwur; de általában mondani, szólni, mint ezekben: ερεω, sermo, svéd svara (felelni).
Megemlítjük még, hogy véleményünkkel az ~all, ~ell képző, mely számos névből átható igéket alkot, nem egyéb mint ezen ,vall’ ige, pl. rosz-all (am. rosz[nak] vall), jav all (am. jó-nak vall), drág-áll (azaz drága-all am. drágának vall), ural v. urall (mint a Carthausi Névtelen és Simai is írja am. úrnak vall), kevesell (am. kevésnek vall), rest-ell (piget), helyesell (helyesnek vall) stb. a régieknél is eléjön hamisall (am. hamisnak vall, hamissággal vádol (Szalay Á. 400 m. 1. 342. 1.), kár-oll v. kár-l (= kárnak v. károsnak vall; ugyanott 3.1.), nehez-ell (graviter fert = Simay. Régi Magyar Passio 22. 1.) stb.
