VERGŐDIK
VERGŐDIK, (ver-ěg-ő-öd-ik) belsz. m. vergőd-tem, ~tél, ~ött. Mondjuk emberről vagy más állatról, midőn szabad mozgása akadályozva levén ideoda hánykolódik, tolakodik, majd ide majd oda ütődik, s mintegy veri magát, hogy tovább hasson. Nagy néptömegen által vergődni. Kivergődni a vízből, hinárból, a sürü bozótból, a nagy sárból. Vergődik a lépen akadt madár, a hálóba szorult hal, midőn menekedni vágyván ideoda csapong. Hajóval vergődni. (Kenessey A.). Máskép tájdivatosan: verdődik, verhődik, verhűdik. (Molnár A., Szabó D.) Átv. ért. erkölcsi akadályokon áttörni iparkodik. Kivergődni a bajból, szövevényes ügyből, veszélyből.
Gyöke a sokszoros ütést jelentő ver. V. ö. VEREKĚDIK.
