ZAB, (1)
ZAB, (1) fn. tt. zab-ot, harm. szr. ~ja. Növénynem a három himesek seregéből és kétanyások rendéből; csészéje két vagy több virágu; polyvája hártyaforma; ondója hátából nő ki, a sodrosan megtekeredett kalász virágzása bugás. Fajai közől ismeretesbek, a) a közönséges v. abrakzab (avena sativa), melynek bugája pongyola, virági lecsüggők, magvai simák; b) ürezab (avena elatior); c) héla zab (avena fatua) máskép népiesen: szőrös, fekete, vad, üre zab stb. Ökör szánt a zab alá, de a ló eszi meg. (Km.) Tréfásan: tót zab, apróra vagdalt szalma, azaz szecska.
Hasonlók hozzá törzsükben a német Haf-er v. Hab-er, latin av-ena és szlovák ov-os. (Jancsovicsnál). Miklosich szerént zob alakban meg van a szerb és magyar-horvát nyelvekben is; végül megjegyzi: „Die eigentliche europäische Brodfrucht, als deren apecielles Vaterland das Donaugebiet angesehen wird (Unger 1. 7.), hat ihren serb-magy. Namen von ihrer Verwendung als Pferdefutter.“ Adelung igy szól: „Das lat. avena ist ohne Zweifel mit dem deutschen Hafer verwandt; aus dem ersteren haben die Franzosen ihr avoine und von dem letzteren ihr averon.“
