ZABÁLT
ZABÁLT, (zabál-t) mn. tt. zabált-at. Mohón, torkosan, mértéktelenül evett; különösen ily evés által megromlott gyomrú, fölfuvódott hasu, megundorodott. Zabált v. megzabált ló. Régiesen átv. értelemben is am. fölöttébb v. mód nélkül megtelt, pl. Katalin Verseslegendájában:
„Oh (= jaj) én nyavalyás fejemnek
És búban zabált lelkemnek!
És búban zabált lelkemnek!
| (Toldy F. kiadása 177. 1) |
