ZIVATAR
ZIVATAR, (ziv-at-ar) fn. tt. zivatar-t tb. ~ok, harm: szr. ~a. Zsibongó, zajongó, dörgő, förgeteges idő, égi háboru, szélvész, különösen kavargó széllel járó hófuvatag, hózivatar. Zivatar készül (km.), mikor a zsémbes házi asszony haragosnak látszik. Gyöke ziv természeti hangutánzó; s rokona zih, zeg; l. ZIH; ZEGERNYE.
