ZOKOG
ZOKOG, (zok-og) gyak. önh. m. zokog-tam, ~tál, ~ott. Mély fájdalmu keservében görcsös, töredezett, csukló hangon sír, szól, kesereg. A megholt kedves koporsója, sírja fölött zokogni. Zokogva sirni, panaszkodní.
„Lantját letészi csüggedetten
És szíve felzokog.“
És szíve felzokog.“
| Arany J. (A dalnok búja.) |
Mongolul: soksi-khu, mandsu nyelven szoksě-me schluckzen. V. ö. ZOK.
