ZOKON
ZOKON, (zok-on) ih. Mély fájdalommal, nehezen, keservesen. Zokon venni, fogadni valamely bántalmat. Zokon esett neki a szemrehányás. Gyöke a sirással járni szokott zok hang, mely itt átv. értelemben fájdalmat, keserü, fájdalmas érzést jelent.
„Bátya, ne vedd tőlem e hadi cselt zokon!“
| Arany J. (Buda Halála). |
