ZÖM, (1)
ZÖM, (1) elvont vagy puszta gyök, melyből közvetlenül zömök, zömöcskös, zömöcsköl származtak. Alapfogalomban oly testre vonatkozik, melynek térfogata (volumen a benne levő tartalommal fordított arányban áll, vagyis mely mentől sűrűbben öszvetömődött részekből keletkezett. Ennélfogva, hangváltozattal azonos vele töm, honnan tömött testü = zömök; továbbá döm, ezen származékokban döme, dömbicz, dömsödi, dömöcskös, dömöszke, melyek hasonlóan zömök, tömött termetü embert jelentenek. Vastag hangon: zom. l. ZÖMÖK.
