ZÚZ (1)
ZÚZ (1) (zú-oz v. zu-oz) áth. m. zúz-tam, ~tál, ~ott, par, ~z, Nyomás, szorítás, taposás, tiprás, ütés, rágás, s hasonló erőszak által valamely szilárdabb állományú, nagy tömör testet öszvelapít, vagy apróra tördel, roncsol, zöcsköl stb. Kukoriczát zúzni. Bezúzni valaki fejét. Marokkal öszvezúzni valamit. Kizúzom a béledet. Körtvélyt, almát, szilvát s más gyümölcsfélét öszvezúzni. A követ porrá zúzni, szétzúzni. „Soknak összezúzza fejét a földön“ (109. Zsoltár. Tárkányi.)
Alakra hasonlók hozzá: nyúz (nyú-oz), űz (ü-öz) néz (ni-ez) stb.
