ZSÁKMÁNY
ZSÁKMÁNY, (zsák-mány) fn. tt. zsákmány-t, tb. ~ok harm. szr. ~a. Általán, rablás, dúlás által szerzett holmi ingóság, különösen, melyet valaki az ellenségtől ragadott el. Zsákmányt szerezni. A szerzett zsákmányon osztozni.
E szónak gyöke: zsák, mely legalkalmasabb arra, hogy némely ingóságot bele rakjanak s benne szállitsanak. Hogy pedig mány képző nem csak igékből, hanem nevekből is alkot főneveket, mutatják ezek tokmány, szakmány, sármány, ormány. Hasonló viszony látszik lenni a német Beute, és Beutel között (Adelung).
