Ajaksip.
Ajaksip. Az orgonasipok egy neme, melynél a hangot a sip ajkának nevezett él (o az ábrában), felé irányuló légáram hozza létre. A keletkező hangot a síp csövében (f) foglalt levegő határozza meg, szinezetét még a légáram suhogása is befolyásolja. Az orgonában nyilt és födött sípok fordulnak elő. A födött síp alaphangja félannyi rezgésből áll, tehát egy oktáwal mélyebb mint az egyenlő hosszu nyilt síp alaphangja; azonkivül a hang szinezetében is van különbség, minthogy a nyilt síp nemcsak az alaphangot, hanem a természetes hangsornak még több tagját is képes megadni, melyeknek a rezgési száma 2, 3, 4, 5 stb.-szer akkora, mint az alaphangé, mig ellenben a födött síp a természetes hangsorból csak a páratlan sorszámuakat adhatja: 1, 3, 5, 7 stb. A vastag -orgonasípoknál az első hangok túlnyomók, s különösen a födött sipnál lassu fuvás közben csaknem egyedül a legmélyebb hang keletkezik. Minél szükebb a síp, annál inkább érvényre jutnak az alaphangot kisérő falhangok, miáltal a hangszinezet megváltozik.
Ajaksíp.
