Akarat szabadsága
Akarat szabadsága (büntető jog). A kérdés a büntetőjogászt csak annyiban érdekli, amennyiben határozottan állást kell foglalnia az ellen a téves felfogás ellen, mintha az indeterminizmus a beszámíthatóságnak s ezzel a büntetőjognak. alapját s lényeges föltételét képezné. Sőt ellenkezőleg. Amily joggal mondhatná a determinista bűntettes a társadalomnak: «mily jogon büntetsz engem, midőn én nem cselekedhettem másként, mint a hogy cselekedtem?» épp oly joggal felelne a társadalom: «azért büntetlek, mert én sem cselekedhetem máskép. A szükségszerűség törvénye, mely szerinted feltétlenül s ellenállhatatlanul bűntettre kényszerített téged, épp oly feltétlenül, épp oly ellenállhatatlanul arra kényszerít engem hogy büntesselek». És ez természetes. A szükségszerűség törvénye, ha uralkodik, épp úgy uralkodik a társadalom, mint az egyesek fölött. A társadalmi szükség továbbá a társadalom büntető hatalmának mindenkor elegendő alapját s igazolását fogná képezni, épp úgy, mint a büntető hatalomnak egyúttal határát is képezi. A kérdés a büntető jogászt továbbá annyiban érdekli, amennyiben az akaratnak a tételes törvény által is feltételül kitűzött szabad elhatározási képessége nem jelenti az indeterminizmus tanának elfogadását, mert nem a szabad elhatározási képesség hiánya, hanem e képességnek a törvény által megállapított bizonyos okok miatt való hiánya zárja ki a büntetőjogi beszámítást, mig ellenben e képességnek más okokon alapulható, a determinisztikus iskola szerint mindig fenforgó kiánya a büntetőjogi beszámítás szempontjából közömbös. Az A. fölött folyó bölcsészeti viták érintetlenül hagyják a büntetőjogászt, ha annak a tapasztalati ténynek elfogadása mellett, hogy «az embert indokok vezérlik», a beszámíthatóság alapját a jellem fegyelmezettségétben keresi, amely a társadalomellenes motivumok érvényre jutását nem engedi. A jellem fegyelmezettségének lehetősége tapasztalati igazság, mert tapasztalati tény, hogy az emberek aránytalan többsége társadalmi, törvényes indokoknak enged. A bűntetőjog. alapjai tehát az u: n. erkölcsi szabadság problemájától függetlenek, sőt korunk nagyszerü reformtörekvéseinek alapkövét képező «célgondolat» csakis az indokok által determinált akarat mellett nyeri teljes jelentőségét.
