Almandin
Almandin (ásv.), nemes gránát; Alabanda kisázsiai városról, mint ahol Plinius szerint a kárbunkulust köszörülték, nevezte el Karszten; kárbunkulus alatt Plinius különösen a szép vörösszinü nemes gránátot értette. Az A. szine vérvörös, cseresznyepiros, néha barnás-vörös, sárgás-vörös, ritkábban ibolyaszínbe játszó vörös. Anyaga vasaluminium-gránát (Fe3Al2 (SiO4) 8). Összetétele: vasoxidul 43,3%, timföld 20,6%, kovasav 361%. Ezeken kivül van még benne kevés mészföld, magnéziumföld, vasoxid, mangánoxidul. Keménysége 7-7,5. Fajsúlya 4,1-4,3. A leggyakrabban található gránát és szép vörösszínü változatai a legbecsesebb faja a nemes gránátnak, és mint ilyen kedvelt drágakő. Nemes gránát megnevezés alatt leginkább az A.-t értik. Keleti gránátnak is szokták mondani, mert a legszebbek Hátsó- Indiából, Peruból (Siriám környéke) valók; igen szépek kerülnek továbbá Délafrikából (Vaal folyó homokjából), Braziliából, Grönlandból, Svédországból (Fahiun), Spanyolországból (Valencia), Tirolból (Zillerthal), Csehországból (Petschau, Kollin, Kuttenberg) stb. Hazánkban Libetbányán, Tiszolc vidékén szintén találni kevés A. gránátot. Leginkább csillámpalába, gnájszba és kloritpalába benőve terem. Kristályai néha fejnagyságuak (Fahiun, Ceylon). L. még Gránát alatt.
