Apáti,
Apáti, 1. Ferenc, versszerző a középkor végéről; nevét egy feddő ének versfejei tartották fenn, a Peer-codexben. Csipős gúnynyal mutogatja ebben korának henye nagy urait, feszelgő parasztjait, táncba futó leányait, főkép papjait és apáturait, kiknek «számtalan jószágok, kevés zsolozsmájok». Gondolatait nem füzi szorosan össze, de észjárása természetes, ötletei talpra esettek s élénk képet nyujt kora erkölcsi fonákságairól. Toldy Ferenc a Jagellók korából valónak tartotta Apáti énekét; mig Szilády Áron azt hiszi, hogy a benne rajzolt állapotok I. Mátyás korára vallanak. V . ö. Régi Magyar Költők Tára I.
2. A. Miklós, ev. ref. lelkész, szül. Debrecenben 1662 jan. 4., megh. u. o. 1724 dec. 24. Elvégezvén szülővárosában tanulmányait, két évíg tanitó volt, majd 1685 jun. 8. külföldre indult, hol a kollégiumban a holland egyetemeket, legtovább, két évig (1685 aug. 20. - 1687), a leidenit látogatta. Németalföldről 1689 szept. 5-én indult vissza, magával hozván a Tótfalusi Kis Miklós által Amsterdamban kinyomott vallásos könyveknek hazaszállítás végett reábízott példányait. Sok viszontagság érte ezek miatt s csak sokára juthatott el Magyarországra, hol első izben Galambos Ferencnek lett udvari lelkésze. Azután Nagykaposon (1703 körül), Dobóruszkán; Varannón, Lasztócon (1713 táján), Toronyán, Bodrog-Kereszturon, végre 1721 - től Debrecenben folytatott papi hivatalt. A teológiában Coccejusnak, az egyházigazgatási elvekben Amesiusnak, a filozofiában Cartesiusnak volt követője. Az orvosi tndományokban is szerzett jártasságot. Munkái: 1. Urim et Thummim . . . I.-III. Lugduni Batavorum. 1686. 2. De virga Mosis . . . U. o., 1687. 3. Vita triumphans civilis . . Amsterdami, 1688. 4. Vigasztaló levél Vári Mihály szatmári espereshez leánya halálakor. Kolozsvár, 1716. Kéziratban maradt művek is maradtak hagyatékában.
