Aureng-Zeyb,
Aureng-Zeyb, helyesebben Avreng-Sib, azaz «a trón ékessége», India uralkodója (nagymogul. 1658-1707), szül. 1619 okt. 20., megh. 1707 febr. 21. Dsahán nagymogulnak nagyravágyó fia volt s már ifjúkorában messzeható terveket forralt. A fakirok ruházatát viselte és arról beszélt, hogy Medinába a próféta sirjához fog zarándokolni. Husz éves korában félretette a koránt s a fegyverhez nyult. Szerencsés háborúk után atyja Dekán helytartójává tette. Erre aztán testvéreit leverte, apját fogságra vetette (1658) s « Alum-Chir azaz világ hódító» név alatt foglalta el a nagy-mogulok trónját. Székhelye Delhi volt. Mert fiai ellene fellázadtak, az egyiket 1666. megmérgeztette, a másikat pedig Persiába szalasztotta. Birodalmát hódítások utján növelte, de a Dekan és Kabul ellen viselt háborúnak se hossza se vége nem lett. Kincsei meseszerűek voltak, a kivetett adó megközelíté évenkint a 1600 millió markot. Az iszlamot fanatikus módon terjesztette, de az európaiakat kedvelte. Szerette a pompát, a fényt; de maga egyszerű és mértékletes életet élt. Tágkörű ismeretekkel birt: pártolta az építészetet és költészetet, maga köré gyüjtötte a tudósokat, könyvtárakat és nagyszámú iskolát alapított. Fia, Alum sah alatt a birodalom gyors hanyatlásnak indult.
