Autodafé
Autodafé (spanyol auto de fé, portugál. autoda-fé, latin. actus fidei «hitcselekvény, hititélet»). A spanyol és portugál inquizició által eretnekség miatt halálra itéltekkel való ünnepélyes körmenet, illetőleg a halálos itélet végrehajtása volt. Kezdetben az A. az itéletnek nyilvános, ünnepélyes felolvasását jelentette ugyan, de amelynek közvetetlen következménye mindig a kivégzés volt. Az ünnepélyes itéletkihirdetést a megejtett vizsgálat után gyakran későbbre halasztották, hogy az egyháznak diadalát nagyszámu áldozatok kivégzése által valamely nagy ünnepnapon tüntessék elő. Az áldozatra szánt eretnekekkel való körmenetek szerint pünkösd és advent közti egyik vasárnapon, leginkább mindszentek napján tartattak. Napfölkeltekor megkondult a főtemplom nagy harangja, jelezvén a borzasztó látványosságot, melyre a nép nagy tömegekben tódult, azon hitben élvén hogy az A.-nak puszta megszemlélése is érdemeket szerez neki isten előtt és a legelőkelőbb férfiak is tisztességet találtak abban, ha e kivégzéseknél mint a szent törvényszék poroszlói szerepelhettek. Az ünnepélyesség emelésére rendesen megjelent a király is egész fényes udvarával. A menetet a domokosrendi barátok nyitották meg, az inquizició zászlaját vivén elől. Utánok a megtértek lépdeltek, kiket a törvényszék csak vezeklésre itélt; majd ezek után a halálra itélt eretnekek jöttek mezitláb, san benitóba, szűk tunikába és hegyes sipkába öltöztetve, mögöttük a megszökött eretnekek képmásait vitték a templomba, hol a halálra itélteket, kezökben kioltott gyertyával egy feszület elé állították, hogy hallják meg halálos itéletöket. Ez kihirdettetvén, az elitélteket átadták a világi hivatalnoknak, ki őket megbilincseltette, a tömlöcbe visszaszállíttatta, hogy onnan a kivégzés helyére vitesse. Mielőtt az inquizició embere átadta volna a halálraitélteket a világi hivatalnoknak, öklével mindenik elitéltnek a mellére ütött, annak jeléül, hogy az inquizició immár átszolgáltatja őket a világi hatalomnak. Ha a halálra itéltek a végrehajtás előtt visszavonták s megtagadták eretnekségöket, akkor enyhítesül csak kötéllel fojtották meg őket, ellenkező esetben azonban elevenen égették meg, velök együtt tűzre tevén a megszökött vádlottak képmásait és a korábban ellhaltaknak tetemeit is. E tömeges kivégzéseket 1481-től kezdve üzték legnagyobb mértékben, s a legfényesebb A. az volt, mely 1680-ban, II. Károly spanyol király alatt Madridban tartatott. Az A.-k a XVIII. században meglehetősen kimentek a szokásból, úgy, hogy az utolsókat a mult század vége felé rendezték, ámbár Valenciában még ezen sz.-ban, 1826-ban is, az autodafénak minden formaszerüségei közt végeztek ki egy Ripoll nevü tanítót. A kivégzéseknél az újabb időkben annyiban tértek el a régebbi szokásoktól. hogy az itéletet többé nem nyilvánosan, hanem az inquizició épületének udvarán hajtották végre. Az 1834-ben közzétett hiyatalos jelentések szerint egyedül Spanyolországban 1481-1808. 34,658 embert végeztek ki nyilvánosan v. titokban s 288,214-et itéltek életfogytig való börtönre, v. küldtek gályarabságra.
